Egyéb elnevezései: dicsőfű, sarlófű, erdei zsálya. Orvosi veronikaként is ismerik. A száraz mészmentes talajt szereti. Utak kerítések mentén, csejésekben erdőszéleken, árokparton, írtáson, és akár az erdőben is nő. Legjobb gyógyító tulajsdonságúak azok a példányok melyek erdőszéleken vagy tölgyek közelében nőnek. Kicsi, ezüstösen csillogó levele van, a földön kúszik ,és a földről felemelkedik a virágfüzére. A lila, vagy világoskék szirmok érintésre könnyen leválnak. Májustól augusztusig virágzik, virágzatát gyűjtik. A rómaiak “Minden bajra jó orvosságnak” nevezték el. Bár jó magam igen szkeptikus vagyok: szerintem ami mindenre jó, az semmire sem, de a veronika meggyőzött a hatékonyságáról. Normalizálta ugyanis a kolszterinszintemet két hét alatt, és elmúlasztotta az öszzes emésztéssel kapcsoaltos problémámat. Természtesen egy régóta fenálló betegség esetében akár hónapokig is meg kell inni napi két csészével belőle, hogy használjon.
