Segítség az életmódváltáshoz

Nagy örömre szolgál, hogy együttműködhetek Dr Csábi Bettniával. A közeljövőben több receptet, és álomdiátás leírást, és cikket olvashattok Bettina tollából. Ime az első:

Reális célokat tűzz ki

A célkitűzés keményebb munkára ösztönöz. Vegyük figyelembe genetikai adottságainkat, azt,  hogy mennyi időt, energiát vagyunk áldozni a testmozgásra, és nem utolsó sorban, hogy  milyen lelki állapotban vagyunk. Ne azt tűzzük ki magunk elé, hogy lefogyok valamennyit fél év  alatt, hanem határozzuk meg, mennyi kilótól szeretnénk megszabadulni adott idő alatt. Egy  hízásra hajlamos, 50 év feletti hölgy ne arról álmodozzon, hogy úgy fog majd kinézni, mint egy  profi sportoló. Legyünk realisták! De ne is tűzzük túl alacsonyra sem a mércét, mert az a  sikereink útjába állhat!

Vezetsz naplót?

Első hallásra egy picit talán túlzásnak tűnik, hogy napi szinten lejegyezzünk mindent, amit megeszünk, de ha jól belegondolunk, nem vesz el többet öt percnél az, hogy leírjuk, mit ettünk, mennyit. Az értéke abban rejlik, hogy meg tudjuk találni a sikerünk vagy a sikertelenségünk okát. Ha nem vezetünk naplót, akkor elég nehéz feladat lesz észben tartanunk, mennyi kalóriát vittünk be, és mennyit mozogtunk. Erre azért van leginkább szükség, mert vannak, akik egész nap csipegetnek a kijelölt étkezések mellett, mégis komolyan gondolják, hogy ők a víztől is híznak. Ha meglátjuk, hogy mennyit és mit eszünk, akkor könnyebben tudunk a kijelölt úton maradni. A legcélszerűbb egy cetlit magunknál tartani, ha ülő munkát végzünk, és bármikor bekaphatunk pár falatot, mert így elkerülhetjük, hogy este már nem emlékszünk valamennyi elfogyasztott kis morzsára.
Használd ki a motivációs fotó erejét!

Sokat segíthet akár saját képünk, amin még csinosak voltak, de olyan emberé is, akihez hasonlítani vágyunk. Fontos, hogy magunkból hozzuk ki a maximumot, ne pedig egy ideálhoz akarjunk hasonlítani!

Online segítség

Egy 12 hónapon át tartó tanulmányban a Henry Ford Kórház kutatói az alanyokat három program szerint csoportokba osztották. Az első csoportban résztvevők általános információkat kaptak, a második programban résztvevők személyre szabva kapták meg. A harmadik programban kiegészítették a fentieket e-mail-es konzultációval. A tanulmány végén a legnagyobb változás abban a csoportban volt, ahol rendszeres volt a konzultáció. Megmaradt a felelősségérzetük, ami kulcsfontosságú motivációt jelent.
A tanulmány a februári American Journal of Public Health című lapban jelent meg