Fogyisuli – 11+1 dolog ami miatt elhízunk

1. Genetika

Örököljük az elhízást? Vagy mi is tehetünk a pocakunkról, nem csak a genetika???
Megfigyelhető, hogy azokban a családokban ahol a anya és/vagy apa is elhízott ott a gyerkőcök is esetleg már kicsi korban elhízottak lesznek. Ebben a témában már meglehetősen sok tanulmány születet, ám mégsem tudták egyértelműen kijelenteni, hogy az elhízás vagy az arra való hajlam örökölhető. Annak, hogy mégis látunk duci családokat annak a magyarázata az lehet, hogy az elhízott embereknek gyakran eredendően alacsonyabb az alapanyagcseréje, (alapjáraton kevesebb energiát éget el, mint más) így ezt örökölve a gyerkőcök is hajlamosabbak lehetnek az elhízásra. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell tenni az elhízás ellen! Az alapanyagcserét is fel lehet pörgetni

2. Túl sokszor eszünk

Ha közösségben vagyok, mindig meg szoktam figyelni az emberek táplálkozási szokásait. Nagyon érdekes megfigyeléseket lehet tenni. Van olyan aki egyszerre keveset eszik de mintegy pótcselekvésként vagy 8-12 alkalommal nekifog egy nap. ”Csak egy keveset” – felkiáltással. Persze ebből nem nehéz 3000 kalóriát is összeszedni. Ezért fontos, hogy lehetőleg azonos tempóban teljen a nap: ha rendszer van a napjainkban, és az étkezéseinkben előbb-utóbb be fog állni a szervezet a normál ritmusra, és 5 étkezésnél többet nem fogunk kívánni.

3.  Sok kicsi sokra megy – megspórolható kalóriák

Sokszor fel sem tűnik, hiszen megszoktuk: kicsit megszalad az olaj a főzéskor, kicsit zsírosabb, húst kaptunk a hentesnél, kicsit több cukor ment a kávéba/teába mint vártuk – ja, ma már ittam kávét kétszer, de nem baj… A boltban csak zsírosabb tejföl van, és sajtból is csak zsírosat találtunk. Reggel nem volt időnk enni ezért bekapunk 15 deka péküstit a munkába menet, egy kis s kóla vagy cukros löttyi napközben észrevétlenül több szász kalória is eltűnhet, amit kis odafigyeléssel átgondolt vásárlással megspórolhatnánk

4. Többet eszünk mint gondoljuk

Én nem is eszem sokat! Hányan győzködjük magunkat ezzel, ha a kilókról van szó? Az éttermekben akkora adagokat adnak, ami az ajánlott mennyiség 1,5-2,5 –szerese. Ha a megszokott adagjaink bőségesek, nem fog feltűnni, hogy mennyi is az annyi. Érdemes egyszer – kétszer egy személyes adagokat főzni, és akkor kiderül, mennyit is kell enni. A másik ok, hogy nem mind arany ami fénylik. Ha elkezdünk diétázni, jól nézzük meg az étrendet. Csak olyanba kezdjünk bele ,ami változatos, és kb 1500 kalóriánál nem több.

5. Életmód – szervezetünk nem követi a „treneket”

Ha heteken, hónapokon, vagy akár éveken át sportoltunk, és megettük a magunk adagját, figyeljünk arra hogy mikor abbahagyjuk (még akkor is ha csak hobbyszinten űztük), csökkentsük a táplálék mennyiségét is. Ezt tudatosan kell megtenni, mert a szervezet, legalábbis legtöbbünknél lassan alkalmazkodik, és hiába nem szükséges már, követelni fogja a magáét. Ha azonban ilyenkor vigyázunk, akkor a plusz kilók sem fognak felszaladni.

6. Nem érezzük a jóllakottságot

Sok ember addig eszik amíg van előtte. (Ennek evolúciós okai vannak, bővebben lsd a többi posztot) A jóllakottság érzése kb. 20 perc után alakul ki. Ez egyénenként változó. Akiknél ennél hosszabb ideig tart, azoknak azért kell vigyázni, mert 30 perc alatt brutál mennyiségeket meg lehet enni… főleg ha jól kiéhezve ülünk le enni. Aki tudja magáról, hogy ritkán érzi jóllakottnak magát, az tudatosan próbálja meg csökkenteni az adagokat, esetleg gyümölccsel „rásegíteni” a végén. A vércukor előbb – utóbb megteszi a magét, és az agyunknak is le fog esni, hogy nem kell enni, mert már régen tele a pocak.

7. Keveset eszünk

Ha nagyon keveset eszünk napokig, hetekig az  a legjobb hízókúra receptje. Nem elég, hogy mennyiségileg, de minőségileg se jutunk hozzá a megfelelő tápanyagokhoz.  A  szervezet pedig előbb – utóbb „berág” elő fog jönni a farkaséhség, falásroham és társai. Akkor aztán feltesszük az „i”- re a pontot: míg jól megsanyargattuk magunkat éhezéssel, talán pár kiló le is ment, addig szervezetünk átállt takarékos üzemmódra. Amikor már teljesen besokallt és kiadta a riadót, hogy „eszel – vagy kiakasztalak!” akkor pedig a bejövő összes kalóriát szépen elraktározta, és megvédte. Ezt hívják yo-yo effektusnak. Egy dolgot lehet vele elérni: párszor megcsinálja az ember és végül a „levegőtől” is hízni fog.

8. Kevésszer eszünk

Az emésztés, kiválasztás folyamata nagyjából állandó (persze éjjel a pihenő szervezetet emésztéssel terhelni nem túl jó dolog).Azért alakította így a természet mert az ébren töltött órákban azonos vércukorszintre van szükségünk, ehhez pedig el kell lássuk emésztenivalóval a szervezetet. Ha egyszerre esszük meg a napi adagunkat, akkor sem minőségileg sem mennyiségileg nem teszünk jót vele: vagy közel sem eszünk annyit mint kellene, lsd 7. pont, vagy betömjük mind a 2000 kalóriát 1 adagban, annak az lesz a következménye, hogy  sokkal többet raktároz el a szervezet mint kelleme. Egyrészt a nap többi részében éhezett, másrészt a felesleget azonnal feldolgozni nem tudja. Így barátkozzunk meg a napi 5 étkezéssel, és felejtsük el a kilókat

9. Akkor is eszünk amikor nem kellene

Aki vizuális pörgesse végig a következőket: Eszünk a moziban, a buszon menet közben, amikor összejövünk beülünk valahova – enni, eszünk előadás alatt, munka közben, a kocsiban, néhányan  vásárlás közben is a hipermarketben, ha más nem, rágózunk. Van aki éjjel is fal valamit, ha felébred. Megesszük a gyerek maradékát – és a sajátunkat, nyalakodunk a sütiből, megkóstoljuk az ételt. Eszünk a tv előtt, mikor elmegyünk valakihez megkínálnak valamivel. Helyben is vagyunk J Megint jó sok kalória amire SEMMI SZÜKSÉGÜNK. A moziról és társairól meg csak annyit: ha az evés mellett mást is csinálunk, akkor nem vesszük észre, mit el tudunk pusztítani – tapasztaltam Nem bírok megenni normál körülmények között 3-4 megpakolt szendvicset vacsorára, de néhányszor filmnézés közben vacsiztunk… Eltüntettem, és még éhes is voltam. Gondolom, mondanom sem kell, hogy gyorsan felhagytam vele. Kb. egy hétig fészkelődtem esténként a tv előtt mert valami hiányzott, de el is múlt…

10. Lelki okok

Vizsgaidőszak? Vagy koplalsz, vagy eltüntetsz egy vagon ennivalót. Egyik se jó, de engedd meg, hogy az utóbbi csoporthoz szóljak: eszel, ha szomorú vagy, ha öröm ér, eszel ha stesszes vagy, eszel ha új pasid van, vagy ha éppen dobtak? Egyik ismerősöm mondta nekem a minap: tudod, most boldog vagyok, és csak úgy szaladnak fel a kilók. Majd kacagott és ment tovább. Ő elfogadta, hogy ilyen, és nem változtatni akart rajta, hanem előhozakodott valami csoda kúrával ami fogyó volt, de hogy! Mikor megnéztem ketté állt a fülem. Tápérték kb 30%-a a szükségesnek… Nem mondtam neki semmit, csak elgondolkoztam: itt is csak a rohanást látom. Nem ülünk le magunkkal beszélgetni. Az előző bejegyzésekben kifejtettem ez miért fontos, és azt hiszem nem csak a gyerekeinket kell néha kérdőre vonni, hanem magunkat is – minden tekintetben. Sok szokásunkat, amit elfogadtunk meg tudnánk változtatni, ha kicsit kikérdeznénk magunkat. Persze ez csak akkor járható út, ha józan keretek között alakul ki a bánat-, vagy örömevés. Ha túlnő rajtunk, és nem tudjuk kontrollálni érdemes valaki mással is beszélni, akiben megbízunk akiktől tudjuk, hogy olyan tanácsokat kapunk, ami a javunkra  válik. Végső esetben ne késlekedjünk szakembert felkeresni

11. A kor
A kor előrehaladtával lassna de bizotsan csökken a tápanyagigényünk, ám sokan ezt nem veszik figyelembe. 30 éves kor felett 30-50 dekával is nőhet évente a testsúlyunk változatlan életmód mellett, míg, különösen a hölgyek esetében 40 év felett 1 kiló plusszal minimum minden éveben számolni kell, ha tudatosan nem figyelünk oda a táplálozásukra. Ez enm tűnik soknak, hiszen egy jó fogyókúrában egy hét alatt leadjuk, de 5 év alatt minimum plusz öt kilót jelent, és akkor nem vettük figyelembe az egyéb súlyosbító körülményeket.

11+1 Evolúció
Az emberi evolúció több tízezer éves. A jóléti társadalmak kialakulása, illetve az életmód olyan mértékű megváltozása, mely jó táptalaja az elhízásnak, a XX. XXI. század hozadéka. Ez a 150 – 200 év míg az iparosodásnak és a technika nagymértékű fejlődésnek köszöhetően már alig mozgunk, az evlúció szempontjából csak egy töredék másodperc. Gondoljuk csak végig:
Emberünk vadászik, gyűjtöget, és lehet hogy csak egy héten egyszer jut ennivalóhoz.  Melyik egyed fog tovább fennmaradni? Aki alkalmazkodik a viszonyokhoz, és amikor van bőséggel raktároz, vagy ak pazarló módon elégeti a felesleget? Bizoy, aki raktároz, vagyis aki napjaikban hízásra hajlamos egyénna ktekinthető. az ősidőkben ő volt a nyerő ő szaporodott nagyobb esélyel, tovább örökítve azt  tulajdonságot, melynek révén manapság, mikor dúskáunk az ennivalóban (!!!) pocakot eresztünk. Na de nem kell kőpattintó ősünkig visszavezetni a családfát. Elég csak  pár száz évvel korábbra visszatekinteni: akkoriban is jellemző volt, hogy járványok és éhinség tizedelte a lakosságot. Az maradt hát életben akinek az éhinsg idején volt mit leadni. Egy tény biztos: senki sem volt több évig kövér., és sokkal többet mozogtak az emberek, így az elhízással (már ha volt olyan) járó kockázat kicsi volt. Persze gazdagéknál akkor is a nagy pocak volt a státusszszimbólum, de valószínűleg a szegények között is megbújt az a araktározó gén, mely most a jóléti államokban oly sok mindenkinek okoz gondot. Így fordult hát meg a kocka, és lett egy evolúciós előnyből egykettőre hátrány pár pillanat alatt…