Fogyisuli – a siker kapuja 1.

Van akinek nagyobb a tűrőképessége, van akinek kisebb. Én az utóbbi csoportba tartozom, és nem bírom elviselni ha rosszul érzem magam a bőrömben. Egy jó ideig viszont nem tettem ellene, csak sínylődtem. Egyszerűen nem hittem, hogy meg tudom változtatni az életemet, de egy elég csúnya betegség megtanított rá, hogy vagy lépek, és teszek valamit saját magamért, vagy lehúzhatom a rolót szó szerint. Na akkor jött el az a pillanat (kb 2 hónap lassú átértékelés) amikor nagyon nagyon sok minden leesett. És akkor valami elindult…

Persze voltak sokan akik segítettek, de a DÖNTÉSEKET nekem magamnak kellett meghozni, megváltoztatni  a gondolkodásomat. Erről azt hittem nagyon nagy valami, de amikor az ember elkezdi akkor rájön, hogy nem is nagy faxni, csak kell hozzá pár kellék.

Nagy dolgokat nem tudok felmutatni (se vagyont, se villát, se luxushajót), de úgy gondolom az élet nem erről szól. Az élet arról szól ahogyan a hétköznapokat megéljük, és ahogy értékeljük.  És ez sem közhely…

Na de lássuk azokat a nélkülözhetetlen kellékeket:

Döntés

Ha eljutottál oda, hogy tudod mit szeretnél. Tisztában vagy azzal, hogy milyen akadályok miatt nem tudod elérni, akkor ideje DÖNTENED. Ez nem a Garfield-féle „Holnaptóól fogyókúrázom” típusú elhatározás. Nem is a „csak 15 kiló a jövő hétig, mert előadást kell tartanom.” A döntés belülről kell hogy fakadjon a lelked mélyéről.  Nem külsőségek, és a külvilág nyomása kell, hogy motiváljon, hanem Te magadat. Ugyanis a döntésednek elvágólagosnak kell lenni! Te magad belülről  kell érezd azt, hogy szükséged van arra, hogy jobban nézz ki, egészségesebb legyél, és ne azért tedd ezt, mert bárki mást meg akarsz nyerni ezzel.

MEGÉRDEMLED hogy saját magadért csináld!!! Hiszem, hogy mindneki egyenlő, és mindenkienk JOGA van ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Rassztól, etnikumtól, anyagi lehetőségektől, vallási nézetektől, IQ-tól függetlenül.

A döntésed pedig olyan értelemben kell elvágólagos legyen, hogy leteszed a voksodat a kellemesebb közérzet, a vitalitás és a csinos alak mellett, és nem fordulsz vissza. Ne az motiváljon, hogy mások mit mondanak, hanem az, hogy magadért teszed, és hogy egy sokkal boldogabb időszak fog beköszönteni a változással. Töltsd el a szívdet ezze la jó érzéssel, és próbáld meg ezt minnél többször felidézni egy nap. Ha ilyen hozzáállással nézel a dolgok elébe a csábítás is sokkal kisebb lesz.  Persze ahhoz, hogy az ember idáig eljusson sok mindent meg kell élni, mérlegre kell tenni, és sok mindenen keresztül kell menni, de ha eljutottál oda, hogy letedd a voksod valami mellett és mindent ami megakadályoz a sikered elérésében az elhagyod akkor jó úton haladsz a siker felé.

A hit, és te mint egy „hajó”

A siker másik fontos elme a hit. Amiben hiszünk az megvalósul. Ez nem hittan óra és nem is a jehovisták térítő oldaláról szedtem a következőket. Nem akarok személyeskedni, de az alábbiakat azért merem írni mert kipróbáltam és működik. Elég bizalmatlan vagyok az újdonságokkal kapcsolatban (elég materialista voltam…) és csak akkor hiszem el a dolgokat ha a saját bőrömön tapasztalom meg. Csak akkor jövök rá a dolgok MIÉRT – jére. Ez elég rossz stratégia, mert nem egyszer égettem meg magam emiatt, de hátha nektek nem kell így tanulni.

Visszaértve a hitre. A hitet nagyon sokan a vallással azonosítják, pedig hinni sok mindenben lehet és kell. Amiben ugyanis hiszel és igaznak fogadod el, azzá válsz, és úgy fog alakulni az életed. (Persze ez nem azt jelenti, hogy ha elkezded szugerálni a lottó ötöst holnap milliomos leszel – főleg akkor ha nem lottózol )

Képzeld el a következőt. Egy hajó vagy. A raciomális éned a kapitány, a másik éned az evezős csapat akik odalent gályáznak. A víz amin evezel az élet vize. A szigetek pedig életed eseményei. A hajófelszín a tudatos lét. A kívülről nem látható hajófenék, ahol az evezőlapátosok vannak, a tudatalatti. Tudatos állapotban azt teszik, amit a racionláis éned, a kapitány mond, mert csak az megy le hozzájuk amit ő leenged. Ezért nem fog összejönni a lottó ötös. Ő abból ítél amit lát, és ha ő jéghegyet lát, hiába akarod meggyőzni, hogy csak elmentek otthonról és nincs ott semmi, akkor is meg fogja fordítani a hajót, ha akarod, ha nem. Ha viszont meditálsz, elzavarod a tudatos énedet kicsit Hawaiira, és félálomban leszólsz a srácoknak a tudatalattiba, akkor jó esélyed van, hogy rád fognak hallgatni, és nem  arra a dinnyére, akit nem tudsz meggyőzni arról, hogy neked van igazad. Az evezősök nem mérlegelnek, ők elfogadnak mindent ami föntől jön. Annál inkább minnél nagyobb elánnal mondod nekik. Pl ha ezt mondod: hát fiúk, látok valamit, de fogalmam sincs mi az, lehet jéghegy… nem tudom mit  tegyünk… Viszont ha leszólsz, határozottan: fiúk, jéghegy előttünk 4 óránál, hajót balra fordítsd 10 fokkal, akkor serényen nekilátnak a lapátolásnak és mindent megtesznek azért, hogy a hajó, vagyis te magad az élet vizén jó irányba menjen.

Más szavakkal tehát: a személyiségednek van egy racinoláis bírája aki a képedbe nevet ha olyasmit állítasz ami szerinte nem igaz. Ő abból ítél amit tapasztal és nem abból amit mondasz neki. Ezért van az, hogy az önbizalom hiányos embernek aztán mondhatod, hogy mekkora király, az életben nem fogja elhinni, még akkor sem ha épp a Nobel-díjat nyerte meg!  Van viszont egy másik éned aki abból hisz amit mondasz neki. Ahhoz azonban, hogy a szavak hozzá eljussanak félre kell állítani a bírát. Ezt nagyon könnyen megteheted: meditációval.

(Az  igen igen önbizalomhiányos Nóbel-díjasunk azért nem fogja elhinni, hogy fantasztikus ember, mert recionális énje kicsit megzakkant, és csak a negatív dolgokat engedte a tudatalattijába. Így szegénykém abban a hitben él, akkor is ha nagy dolgokat visz véghez, hogy duplanulla, mert a tudatalatti ezt hiszi el és mert onnan jönnek a gondolatok is. A zakkant tudatos én csak bírál… ezért kell kiiktatni.)… folyt köv.