Segítség! Nem eszik a gyerekem!

Sajnálatos módon az ember fejlődése során elvesztette azt a tulajdonságát, hogy szükségleteinek megfelelően táplálkozzék. Egészségünk figyelembevétele már nem a legfontosabb szempont.

Útmutató:
A kisgyermek pontosan tudja, mikor, mit és mennyit kell ennie. A kisbaba kb 3 óránként étkezik, és egy cseppel sem fogad el többet, mint amennyire neki szüksége van. Amikor  megkezdjük a hozzátáplálást, akkor igen nagy a felelősségünk abban, hogy a későbbiek folyamán mekkora lesz a táplálék szerepe a kicsi, majd a felnőtt ember életében. A felnövekvés folyamán a kicsinek sok olyan – nekünk evidens – helyzettel, érzelemmel meg kell küzdenie, ami frusztrációt, zavart okoz a lelki életében, és ez gyakran megjelenik az étkezési szokásai megváltozásában is. Egy kiegyensúlyozott családi légkörben ezek a problémák hamar elmúlnak. Viszont ha rágörcsöl a szülő, sokkal tovább is tarthatnak, és kihathatnak a későbbi táplálkozási szokásokra is.

Valahol azt olvastam, hogy a gyerekneveléshez kell egy jó adag lustaság, és hogy a kicsit elsősorban terelgetni kell, irányt kell neki mutatni, nem pedig beleerőszakolni olyan szituációkba, élethelyzetekbe, amire még nem érett. (Ezzel nem azt mondom, hogy legyünk feleőtlenek. A növény is kinő a földből akkor is ha nem teszünk mást csak öntözzük ,és gondozzuk. Nem nekünk kell kikaparni a földből, a természe elvégzi a dolgát. Valahogy így van ez a gyerkneveléssel is. ) Természetesen mondani ezt sokkal könnyebb mint megtenni hiszen minden szülőben ott él az aggódás és a féltés a gyermek iránt. Ez helyén is van addig, míg olyan dolgokat tanítunk neki, ami hasznára válik.
Érdekes egyébként abba belegondolni, hogy a ma átadott ismeretek minősége és a “tálalás formája” hogyan befolyásolja majd 5-10-20 év múlva a gyermek mindennapjait Tanítsuk hát őket olyan dolgokra ma, ahogyan szernénk, hogy viselkedjenek holnap. Mit tehetünk tehát azért, hogy gyermekünk egészségtudatos, és táplálkozási problémáktól mentes felnőtté váljon? Nos, nagyon sokat, és mint mindig, a lényeg most is a hétköznapok részleteiben rejlik. A hozzáállás alapja szerintem: ne csináljunk ügyet a gyerek étkezéséből. Ha 1x 2x  megkérjük egyen még, és nem teszi ne erőltessük, ne fűzzünk hozzá kommentárt és ne hozzuk fel semmilyen kontextusban. (“Rossz voltál, nem kapsz vacsorát.” vagy: “Nem játszom veled, mert nem etted meg az ebédet”  vagy: “Egyél már! OYlan sovány vagy, el fogsz fogyni” vagy: “NEm igaz, hogy nem eszed meg, mikor annyit dolgoztam vele!”) Tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Még azt sem kell megjegyezni hogy rosszul evett. Csupán hagyjuk rá a dolgot.

Ami sokszor nagyon nehéz – étvágytalanság kisdedkorban:
Furcsán hangzik ,de az étvágytalanság ok lehet a csecsemőkori túltáplálás, a tömény, édes ízek. Fontos, hogy bízzunk a gyermekünkben: ha éhes lesz szólni fog. Ha nem tudjuk miért sír: próbálkozzunk: kínáljuk meg ennivalóval, de ha nem kéri ,ne tömjük meg azért, mert így legalább hallgat. A baba nagyon jól tudja mi kell neki – a szülőnek pedig ezt ki kell találni.
Amikor a baba abbahagyja a szopizást, (vagy elhagyjuk a tápszert végleg) az egyedüli táplálékforrás az asztalnál elfogyasztott étel lesz. Ennek fényében persze sok szülőnek összeugrik a gyomra, amikor a gyerek nem eszik csak egy-két falatot, és fut is tovább. Az étkezés esetén nem az egy-két falatra, hanem a futásra tenném a hangsúlyt. SOHA NEM HALLOTTAM ARRÓL, HOGY EGY GYEREK AKINEK ADNAK ENNI EGY NAP MINIMUM 3X BETEG LETT VOLNA HIÁNYOS TÁPLÁLKOZÁS MIATT. Okos dolog lehet feltérképezni a gyerek étkezési szokásait: fényfaló embert még nem láttam ,így ha valaki nem eszik, de közbe játszik jön-megy, akkor ott napközben valahol csak elpottyan pár száz kalória észrevétlenül. Ezeket meg kell találni, és ki kell iktatni – egészséges táplálékkal helyettesíteni. Bármilyen hihetetlen a gyerek megeszi azt a kalóriamennyiséget ami neki kell, az már a mi felelősségünk, hogy tápláló étellel adjuk neki oda vagy csak üres kalóriákkal. Sok szülő esik abba a hibába, hogy ha csemetéje nem eszik jól az ebédkor, akkor két étkezés között babapiskótával túrórúdival stb. édességgel kínálja, mondván, ezt legalább megeszi a gyerek. Az álláspontom az, hogy rossz étvágyú kisdedet édességgel kínálni tilos! 100%os gyümölcslé,  gyümölcsös joghurt, és gyümölcs két étkezés között, télen max. befőtt! Ha üres kalóriát eszik a gyerek, akkor  az a kis étvágya is elmegy ami a következő étkezésre megjönne. Minden gyereknek vannak kedvenc ételei, mikor étvágytalan időszaka van, érdemes ezeket gyakrabban főzni. Az is jó praktika lehet, hogy naponta csak 3x eszik a gyerek, ha pedig mással leül enni – pl. nagymamánál uzsonnázni, akkor is csak tápláló ételeket  kapjon. Ha 3x eszik, akkor reggeltől délig jó eséllyel megéhezik jobban és ebédnél többet fog enni.  Ismét mondom: nem fog éhen halni a gyerek. Az erőltetés, a parancsolás, csak azt fogja eredményezni, hogy még ugy sem fog enni a gyerek int eddig. Ha pedig veszekedik miatta a szülő, akkor egyenesen maga alatt vágja a fát, hiszen a gyerek később – nem tudatosan – de fel fogja használni a szülővel szemben, a csak-azért- se, és az így-legalább-figyelnek-rám manipulatív eszközeként. A veszekedésnél szertném kiemelni a reggeli étkezések fontosságát, és azt is, hogy az a fél órával több reggeli alvás sosem ér annyit, mint amennyit egy átveszekedett, átidegeskedett reggel okoz. Veszekedés, noszogatás közepette, mikor a gyerek is ideges, tuti nem fog enni jól, akkor sem ha éhes, és ennek az egész napi táplálkozás látja a kárát. Nem éri meg!
Visszatérve: Jó ötlet lehet megszoktatni a gyereket: míg a család eszik, addig maradjon az asztalnál. Babakorban (1-2 év) nehezebb az asztalnál maradásra bírni a kicsit, hiszen ha elveszti az érdeklődését az evés iránt, már megy is tovább. Viszont amit lehet, érdemes  vele megtanítani, hogy amíg anya, és apa eszik addig maradjon ülve. Nem kell ennie, de várja meg míg befejezitek. Ilyenkor meg lehet kínálni egy kis gyümölccsel. Ha éhes, akkor lehet el is fogja fogadni, ha az a 1/4 óra ücsörgés alatt nem eszik egyáltalán akkor a szülő is nyugodt lehet – nem fog éhezni a poronty.

Bár tudom, egyik szülő se viseli könnyen az étvágytalan időszakokat, ha sikerül meggyőznie magát a fentiekről, és képes a helyzet fölé emelkedve, kicsit lazábban venni a dolgokat, nem csak a gyerek életét könnyíti meg, de a sajátját is.

Kapcsolódó cikkek:

1. Segítség az életmódváltáshoz Nagy örömre szolgál, hogy együttműködhetek Dr Csábi Bettniával. A közeljövőben...
2. Az Omega3 segítség a depresszióban szenvedőknek Joseph Hibbeln és Norman Salem amerikai kutatók fogalmazták meg 1995-ben...
3. Egyszerű fogyókúra.Nincs pénzed csodaszerekre? Talán ez segít – próbáld ki! Egyik ismerősöm nem túl gazdag… sőt!57 éves, igen szerény körülmények...
4. Édesszájússág gyermekkorban  Csokipuding, süti, palacsinta, gofri, muffin és még sorolhatnám a kisgyermekek...
5. Székrekedés – nem kell elviselni! Az emberek nem szívesen beszélnek arról, hogy  problémáik vannak a...